Bár a hétköznapokban nincs olyan lázas készülődés nálunk, de egy-két lopott pillanatban mindannyian készülünk. A hálószobában, a nappaliban és a konyhában van fényfüzér az első adventi vasárnap óta. Azóta Miki és Viki közös szertartással szemlélik. Miki reggel amikor felkel, odatámolyog a komódhoz és bedugja nálunk a fényeket. Ha kicsit éberebb, akkor a másik két helységben is. Viki szinte óramű pontossággal ébred, és ugatás, berregés vagy kis elhagyatott hüppögés közben kecmereg az ágyában. Hálózsákban is addig küzd, amíg fel nem áll és ki nem néz az ajtón, hogy lát-e valami mozgást. Hall-e valami zajt, amire ő reagálhat.

Persze Miki minden reggel megy, kiveszi az ágyból. "Hát szia, Tündérke! Jó reggelt! Na, körbenézünk, hogy minden rendben van-e?" Ezalatt gyorsan tápszert keverek, és mire az utolsót kavarom, jönnek is a konyhába. Nézni kell a fényeket, apához bújva még szendergőn, vagy épp kapálózva mutogatva, hogy "Apa, hát itt még nem világít, kapcsoljuk be!" Így készülünk mi az ünnepekre. :-)