Viki étkezés szempontjából nagyon érdekes kis szerzet. Alap, hogy egyik gyereket sem szabad összehasonlítani a másikkal, mert minden szempontból mások. Ami az egyiknek jó, azt a másik kiköpi.

Annak ellenére, hogy Viki tápszeres baba volt már kb. a 2-3. héttől (próbáltam közben azért szoptatni, több kevesebb sikerrel), nem kezdtünk hozzátáplálni 3-4 hónaposan. Ezzel kapcsolatban is nagyon sok ellentétes nézet van. Utána olvastam dolgoknak, és úgy láttam jónak, ha fél éves koráig inkább csak tápszert eszik. Ez is elég tortúra volt, mert az első például nem volt jó neki, 3 hónapig egy számára rossz tápszert kapott, mire egy szintén hasonló időben érkező kislány anyukája mondta, hogy ők mit esznek, és mi is kipróbáltuk. Azután minden nap gondoltam rá, hogy milyen jó, hogy ezt elmesélte nekem. Ezúton is köszönöm Zsuzsi, akkor fordult az életünk egyet, miután beszéltünk.
Itt megjegyzem, hogy nem kapok részesedést senkitől és sehonnan, de ha azt látjátok, hogy a kicsi kakija sötét, zöld, fekete, irtó büdös, és sokat sír, látszik hogy csikar a hasa, az nem normális(akkor is, ha más azt mondja, hogy ez lehet normális), és az a tápszer rossz! Próbáljatok ki mást, menjetek el gyerekorvoshoz, vigyetek fotót vagy egy kakis pelust! Nekünk a Beba H.A. után a Milumil ProNutra 1 vált be. Ezzel nem azt mondom, hogy a Beba nem jó tápszer, csak Viki pocakjával nem volt kompatibilis.

Ezután volt néhány hét paradicsomi időnk, aztán beindult a fogzás, és egyik tutiból mentünk a másikba. Viki közben elkezdett érdeklődni aziránt, hogy mi mit eszünk. Nyámmogott, nyújtogatta a kis kezét, hogy megkóstolja amit mi eszünk. Ez azt mutatta, hogy bár még nem volt fél éves, de ő már megérett arra, hogy kapjon valami mást is, nemcsak tápszert. Az általános ajánlás szerint almával kezdtünk. Nagyon kevéssel, csak almalével. Ez még úgy ahogy el is ment, a fogzás közben nem tűnt fel, hogy többet sírna. De aztán ahogy lehetett emelni az adagot, és már kapott almapépet, elszabadult a pokol és ismét az első 3 hónap hasfájós időszaka jött vissza. Vikinek úgy fájt a hasa az almától, olyan hangokat adott ki szegény pocak, mint amiben orkok laknak. Próbáltuk utána főzve és sütve is, de úgy is hasonló volt az eredmény. Futottam vele,hogy oké, akkor ez nagyon nem jó. Adjak neki krumplit, jött a következő tanács. Kezdjük ott, hogy nem akarta megenni, hiába kevertem ki tápszerrel. Aztán amikor meg megette, 2 napra úgy beállt a bele, hogy a harmadik nap hőmérőzéssel meg kamillatea kúrával lehetett szerencsétlent kikormolni.

Nagyon szép időszak volt, Viki üvöltött és nem akart enni már tápszert sem, én meg elmebetegnek éreztem  magam. Akkor ott kb a világnak tudtam volna nekimenni kapával-kaszával. Aztán elmentem szépen és vettem kicsi üveges bébiételt, ami csak 125 gramm volt, és arra is figyelni kellett, hogy ne legyen benne krumpli. Így aztán olyan sütőtök, sárgarépa és fehérrépa pépet vettem, ami rizsliszttel van sűrítve (súgok itt is, HIPP). Ezt érdekes módon már meg is ette, és ráadásul jó étvággyal! Ízlett neki, nem fájt tőle a hasa és nem is volt szorulása. Hónapokkal később egy másik barátnőmmel beszélgettünk, és Márti mondta, hogy nem is csodálja, hogy Viki nem bírta az almát, mert azért gondoljak bele, sok felnőttnek is túl savas. Egyféle almát tud ő is és az anyukája is megenni, a Starkingot. Ezért a tanácsért is csak hálás lehetek, köszönöm! Később kipróbáltuk, és valóban, Viki meg is ette és baja sem volt tőle. Azóta csak ilyet veszek neki.

Később ami még bejött neki, az a vilmoskörte volt. A babamenükben nagyon leszűkítette a kört, hogy nem ette meg sem a Kecskeméti, sem az Univer répás,almás,krumplis tartalmú ételeit - nem is ízlett neki. Viszont egyre többet érdeklődött a mi ebédünk, vacsoránk iránt. A húsleves és a zöldségleves levét szerette nagyon. Nestlé babakekszet evett először, éppen csak törtem, szinte morzsoltam a szájába, de ő elragadta és ette ahogy csak bírta. Nyálazta, és szerencsére ezek a kekszek nagyon gyorsan oldódnak. Később áttértünk a Fosfovitra, mert hasonló az íze és az állaga, de olcsóbb. Itt kezdődött valahol Viki táplálkozása, ahol inkább a mi ételünket ette.

A rizses menüket kifejezetten utálta. Pedig azt hittem, hogy azokkal a kis darabokkal jutunk el a szilárd ételekig. De nála inkább az jött be, hogy  a főtt zöldségeket összetörtem, már csak villával, és tápszerrel vagy tejpéppel kevertem ki, hogy főzelékes legyen. Nálunk hetekig-hónapokig ez volt az étkezés alfája és omegája. Valami zöldség vagy gyümölcs, összetörve, ledarálva durvábbra és tejpéppel, joghurttal, túróval. A tejtermékekkel való ismerkedést is először a mi túrós rétesünkből kapta. Láttuk, hogy ízlik neki és nincs tőle semmi baja. Mindeközben rendíthetetlenül kekszezett. Azután pedig, hogy megkóstolta a mi ebédünket, vacsoránkat, nem volt hajlandó megenni a bébiételeket. Próbáltam őket tuningolni, de akkor sem, így teljesen áttértünk a felnőtt ételekre.

Szintén puhább zöldségekkel és húslevesből kicsi belevalókkal próbáltam a darabos étkezést, kanállal, aztán mivel láttam, hogy ő szeretne enni, hagytam, hogy kézzel eszegessen. Ezek nem nyerték el nagyon a tetszését, viszont a mi tésztás-szószos ételeinket falta. Hát itt is inkább hozzá igazodtunk és adtuk neki,amit ő akart enni. Sok tízórai volt a sonka-uborka-sajt hármas. Természetesen igyekszem olyanokat főzni, amik neki is megfelelnek. A párolt zöldségekkel most ebben a hónapban jutottunk el oda, hogy szívesen megeszi a kockázott főtt sütőtök-karalábé-krumpli hármast. A kóstolgatás azért nagyon sok öklendezéssel és betömködéssel járt. Ő betömött egy akkora marék kaját, hogy majd eldobtam az agyam, és próbáltam óvatosan kiszedni. Aztán rájött, hogy nem bír vele és kiköpte maga elé, és csak egy részét vette vissza. Hát igen, a kisbabák nem finnyásak, önkismadáretetők, visszaöklendezik maguknak a kaját. Viki szerintem legjobban nyáron tanult meg enni, amikor már a görögdinnyének volt szezonja, és egy pelusban ült a székben, és körben mindenhol dinnyelé folyt. De ő egyedül ette, fogta és harapta a négy kis fogával.

Az olyan allergén vagy tiltott ételeket nem eszi mint pl a tonhal, méz, de ezen kívül kb mindent. Az olajos szardíniát akkora lendülettel tépte ki Miki kezéből, hogy ámultunk, és kiabált a következő falatért. Vikinél a fűszeres ételek, és a lightos csilisbab sem akadály.

Azért látjátok, hogy mi is megjártuk a hadak útját és volt néhány karikánk, mire ide jutottunk, de hát ez van. Minden gyerek más. Meséld el bátran, hogy nálatok ez hogy megy, és tudd, hogy Nyugi,Csajszi! Nem vagy egyedül!