Mama és Papa jöttek értünk, és a 4. adventi vasárnapot velük töltöttük. Azért, hogy Miki se szomorkodjon itthon, kapott egy doboz kekszet. Ez a keksz akkora sikert aratott nálunk, hogy megosztom Tesóm és Anyukám receptjét. Miki saját bevallása szerint csak tömte, és Viki is evett 4-5 kekszet tízóraira. Én pedig? A kora délutáni kávé mellé (is) ropogtatom, és már beírtam a karácsonyi menetrendbe, hogy mi is sütünk!

Zabpelyhes keksz recept

Hozzávalók:

15 dkg zabpehely (én apró szeműt használok), 10dkg finomliszt, ½ tk fahéj (vagy mézeskalács fűszerkeverék), ½ tk szódabikarbóna, 1 csipet só, 15 dkg vaj, 10 dkg cukor (vagy kevés méz - 1-2 év alatti gyermekeknek nem!), 1 tojás, 1 tk rum aroma (elhagyható).

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 175 fokra. A száraz hozzávalókat és a rum aromát összekeverjük egy tálban. Egy másik tálban habosra keverjük a vajat a cukorral, beletesszük a tojást és megint összedolgozzuk a masszát. Hozzákeverjük a száraz összetevőket és jól összegyúrjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszünk dió nagyságú halmokat és 20 perc alatt megsütjük őket. Akkor jók, ha az alja már zsemlebarna színűre sült. Amikor kivesszük a sütőből a tepsit, akkor a sütik még omlósak és puhák, ekkor kis lapáttal óvatosan el kell választani az aljukat a sütőpapírtól, aztán hagyjuk őket a sütőpapíron tovább hűlni. Amikor már langyosak, akkor fognak megszilárdulni kívülről, belülről továbbra is omlósak maradnak.

Sütési hőfok: 175 fok, Sütési idő: 20 perc, Sütési mód: alsó felső sütés (légkeverés nélkül)

Amikor Vikit vártuk, próbáltam a legtöbbet tanulni a terhesség utolsó részében. Főleg akkor sikerült ez, amikor már itthon voltam az utolsó hónapban. Próbáltam az olvasást, de én inkább vizuális típus vagyok, amit láttam már, hogy hogyan kell csinálni, azzal elboldogulok. Így aztán átnyergeltem a youtube-ra és végignéztem  babagondozós videókat a fürdetéstől a pelenkázásig. Mikivel gyakoroltunk is, hogyan kell pelenkázni és öltöztetni. A segédünk az egyik plüssjáték volt.

Mivel nálunk lányos kérdések vannak, így ezeket a tapasztalatokat tudom megosztani. Lányoknál ugye az egyik alap kérdés, hogy akár peluscserénél, akár fürcsinél nem nyitogatjuk, nem törlünk be nem nyúlunk be a kis nuniba. Ettől nagyon féltem, hogy a rettenet helyzetekben ezt hogy lehet kivitelezni anélkül, hogy a kicsi valami fertőzést kapna.

Elméletben és ott a videón elmesélve már nem is volt olyan vészes a dolog. Ez egészen addig tartott, amíg Viki meg nem született és derékig-nyakig nem fosta magát. Mondhatom én, hogy kakis volt a pelus és hogy így-úgy ciráda, de komolyan mondom, az nem takarta a valóságot. Aggódtam is rendesen, mert bár a kislányok szemérme elég zárt, de alapvető dolog, hogy a fertőzések elkerülése miatt alaposan, felülről lefelé, popsi irányba kell törölgetni. A fekve kakikkal nem volt gond, mert viszonylag jól terültek a pelenkában. Viki a tápszer miatt iszonyatos csomagokat alkotott. Mindig vigyáztam, hogy párhuzamosan emeljem fel a lábát a törléshez, így zárva maradjon a lába köze, csak felülről lefelé és a kendőt mindig összébb és összébb hajtva törölgessem tisztára. Ha nagyon a szemérem ajkak közé került a kaki akkor is jól összefogtam a lábát, vagy ha ez nem volt elég, összefogtam a nagyajkakat kétoldalt és úgy töröltem (oldalirányba), hogy még véletlen se töröljem bele a nyílásba a kakit. Büszke is voltam magamra, hogy ezt ilyen szépen meg lehet oldani.

Ez is addig tartott, amíg vagy a hordozóban, vagy most már később az etetőszékben vagy valahol ülve nem jöttek a manók. Mert így bizony hajlamos már a kaki bekúszni mindenhová, ahová csak tud. Az alap eljárás maradt, annyi, ha láttam, hogy bement sajna a nagyajkak, vagy extra esetben a kisajkak közé a cucc, akkor nem a törlőkendővel, hanem illatosításmentes zsebkendővel vagy papírtörlővel "töröltem meg", hogy a mindenféle anyagok ne zavarják össze a PH-ját. Ez a törlés pedig inkább olyan, mintha a szemedből vennél ki egy szempillát. Csücsköt hajtasz és odaérinted, hogy ráragadjon.

Plusz nyalánkság a dologban amikor jön a kicsi foga, folyik a nyála, nyeli is rendesen, és olyan vörös apró hólyagos lesz a feneke, mintha sosem lenne fürdetve. Ebben az esetben nálunk a kaki után a popsimosás vált be. Minden nagydolgot követett eleinte a nedves textilpelenkás törlés, aztán mostanában már az, hogy Vikit felültetem a kézmosó szélére, a fenekét belógatva, megnyitom a csapot és babaszappannal (Rossmann és DM saját márkás, Himalaya Herbals volt eddig, mind jó volt) mosakodunk. Vikinek így a fürdőlepedő mellett van két kis törölközője, az egyik a kaja utáni arc és kézmosáshoz, a másik pedig ehhez az alvázmosáshoz. A fogzás miatti napi 8! kaki és mosakodás miatt Viki már gyakorlott csapszélén ücsörgő, és vígan lóbálja a lábait.
Ezekben a hetekben nálunk sajnos a máskor bevált, gyógyszertári krém vagy a Sudocrem sem volt elég. Olyan krém használ, ami cink oxidos és leszárítja a hólyagokat - mert ezektől fertőzés indulhat -, és ami elég ragacsos, hogy pelenkázás után ne kenődjön le a popsiról. Nekünk erre a DM saját márkás zöld tégelyes krém vált be.

Fürdetésnél először textil pelenkával fürdettünk, de az alváz mosásnál azt el kellett hagyni, mert bármilyen óvatosan és finoman próbáltuk, láttuk, hogy kipirosodik Viki bőre. Így maradt, hogy puszta kézzel-ujjal mossuk a hátsóját (itt ha kell plusz fürdetővel, hogy leoldja a krémet), és azért, hogy a popsikrém ne gyűljön fel, egy-két apró, oldalirányú mozdulat erejéig történik a nunimosás (csak a fürdővízzel, semmi kemikália). Ha kétes a dolog, a törölközésnél és a pelenkázásnál csak! vizes textilpelenkával lehet még kicsit korrigálni.

Remélem, hogy hasznos volt ez a kis köntörfalazás nélküli beszámoló, és bátran álltok neki a nagydolgoknak is. Ez nem egy szakértői cikk, csak ahány ház, annyi szokás alapon az én gyakorlatomat írtam le. A fiús dolgokról én nem tudok semmit, erről majd Ani ad nekünk felvilágosítást ennek a cikknek a párjaként. Bevallom, hogy én kicsit aggódom, hogy most hogy állnék neki egy kis kukacost rendbe rakni, és mikre kell figyelni. Te is így vagy ezzel? Nyugi, Csajszi! Nem vagy egyedül!

A készülődés és a karácsonyi menü nálunk ebben az évben már Vikihez igazodik. Mivel ő még nem ehet mézet, így mézeskalács helyett vajas kekszet sütöttünk - és nem ragasztottuk őket össze kettesével. Ez volt a próbasütés, hogy kiderüljön, ilyen legyen-e a karácsonyi keksz. A recept bevált, a keksz finom, és egyszerű elkészíteni.

Az egyedüli fennakadást a sütinyomda hiánya okozhatja - mi ezt az ünnepi nagy kiszerelésű Nutellához csomagolva vettük -, de ezen a problémán gyorsan túl lehet lendülni. A kézimixer keverőjével kétszer, kicsit elforgatva egymáson nyomdázva és hozzá még néhány pöttyöt nyomva, nagyszerű hópehely minta készíthető. Na ugye, hogy máris nincs semmi akadály?

Íme a (katt ide >>>) RECEPT, a nutella honlapjáról, egy apró, saját kiegészítéssel - ha babázás közben bent felejted a hűtőben a tésztát és túl kemény lesz, gyúrj hozzá tejet! :D

Ez a keksz mértéket tartva jó (akár kevesebb cukorral) a már rágcsáló babáknak és összetörve, reszelt almával kisebbeknek is.

Bár a hétköznapokban nincs olyan lázas készülődés nálunk, de egy-két lopott pillanatban mindannyian készülünk. A hálószobában, a nappaliban és a konyhában van fényfüzér az első adventi vasárnap óta. Azóta Miki és Viki közös szertartással szemlélik. Miki reggel amikor felkel, odatámolyog a komódhoz és bedugja nálunk a fényeket. Ha kicsit éberebb, akkor a másik két helységben is. Viki szinte óramű pontossággal ébred, és ugatás, berregés vagy kis elhagyatott hüppögés közben kecmereg az ágyában. Hálózsákban is addig küzd, amíg fel nem áll és ki nem néz az ajtón, hogy lát-e valami mozgást. Hall-e valami zajt, amire ő reagálhat.

Persze Miki minden reggel megy, kiveszi az ágyból. "Hát szia, Tündérke! Jó reggelt! Na, körbenézünk, hogy minden rendben van-e?" Ezalatt gyorsan tápszert keverek, és mire az utolsót kavarom, jönnek is a konyhába. Nézni kell a fényeket, apához bújva még szendergőn, vagy épp kapálózva mutogatva, hogy "Apa, hát itt még nem világít, kapcsoljuk be!" Így készülünk mi az ünnepekre. :-)

Mindenki várja a kisbabáját, hogy már lássa, hogy dédelgesse. Fogja a pocakját és próbálja elképzelni, hogy milyen lesz a kicsi keze, hogyan néz ránk, de a valóság meg sem közelíti a fikciót. Amikor Viki megszületett, volt néhány közös percünk, aztán vitték öltözni, én a pihenőbe kerültem. Később kaptam csak ismét karba, de akkor is olyan valószínűtlen volt, hogy ő a mi gyerekünk. Azt már írtam, hogy nem tudtam neki énekelni. Meg úgy kb semmit, mert olyan fáradtak voltunk, hogy létezni is alig bírtunk. Viki nagyon sokat sírt és sokat volt ébren. Persze akkor is cirógattuk és szeretgettük, szagolgattuk a semmivel össze nem hasonlítható illatát. De a játék csak később jött.

Eleinte egészen kicsi cirógatókat játszottunk vele. Csak az ujjunk hegyével rajzoltuk végig a kis testén a pont-pont vesszőcskét.
Pont-pont, vesszőcske ( szemöldökénél rajzolva két kis szemet, orrát végig cirógatni)
készen van a fejecske (az arcát közberajzolni)
kicsi nyaka, nagy a hasa (nyakánál lefelé húzni az ujjat, pocakon kört rajzolni)
készen van a török basa ( két kéz és két láb vonalkázása)

Amit még Viki nagyon kedvelt, az egy négyszavas kis semmiség volt. Azért, hogy lazuljon kicsit az erős markolása, hogy ne szorítsa úgy össze a kis öklét, sokat nyitogattam a kezecskéjét és simogattam a tenyerét és az ujjait. Ehhez volt egy kis mondóka:
Bizsere,bizsere, (a tenyerét kaparászó mozdulattal csikizgettem)
csapj bele, csapj bele! (pacsi a kézbe)

A mai napig kedves Vikinek az Elment vadászni ujjszámoló versike, amit szerintem ilyen-olyan formában mindenki ismer.
Ez elment vadászni, meglőtte, hazavitte, megsütötte, ez az icike-picike mind megette!
Kerekecske gombocska-gombocska ide szaladt a nyulacska!
Erre szaladt itt megállt, itt egy kis lyukat talált! (már később hallottam ezt a plusz sort Anitól, amit Viki nagyon élvez. A nyuszi elszalad még a karján és a hóna alá bújik el.)

A következőt már Ringatón tanultam, és kisebb balesetek kezelésére is használjuk. Kitűnően alkalmas ütések gyógyítására! :D
Áspis kerekes,(akár kezecskébe, akár pocakra kört rajzolni)
útifüves leveles, (ugyanoda négyszirmú virágot rajzolni)
bíbola, bíbola, ( két simítás)
pacs-pacs-pacs (három pacskolás)

Már dögönyözhető gyerekeknek különösen jó a Mátyás király levelet ír :)
Mátyás király levelet ír, Mátyás király levelet ír. (baba hátán vagy hasán írást imitálni, két sor! :))
Átolvassa, itt egy hiba! Átolvassa, itt egy hiba! (átolvasás vonalhúzással, és a hiba jelölése kis fúró mozdulattal)
Összegyűri és kidobja! (itt jól meg lehet dögönyözni a kicsit és zsupsz, megemelni, eldobni! :) )

Már ölben, lábon billegtető mondóka, ami szintén nagyon ismert, a Megy a hajó a Dunán.
Liccs-loccs, liccs-loccs, (oldalra billegtetni a kicsiket, egyre nagyobb intenzitással)
megy a hajó a Dunán,
lemaradt a kapitány
kiabál, trombitál,
de a hajó meg nem áll! (itt fel lehet emelni)

Szerintem nincs már olyan Facebook profillal rendelkező anyuka, aki ne lenne benne valamilyen csoportban. Babaruha, játék, hordozás, kutyafüle. Na ezek nagyon hasznos és segítő csoportok tudnak lenni. Kivéve, ha tanácsot vagy segítséget kérsz, mert akkor úgy rontanak rád, mint a vérebek. Ha hordozol és kengurud van vagy egyéb még nem a gyermek korának megfelelő dolgot próbálsz ki, akkor azért, mert ártasz a kicsinek. Ha játékról van szó, akkor vedd tudomásul, hogy ez káros a fejlődésére. A ruháknál reagálj azonnal és tölts ide-oda, frissíts, stb. De amit most láttam, az megint vad.

Egy anyuka segítséget kért, hogy aki tud, mondjon éttermet ahol karácsonyi menüt lehet rendelni, és házhoz is szállítják. Erre jött sok válasz, és egy hölgy durrogása, hogy ezek a mai anyukák aztán nem tudnak semmit elintézni. Mert ő három gyerek mellett megfőzött karácsonyra. Aztán jött erre válaszul néhány komment amiben más is írta, hogy ő is rendel és hogy évek óta, vagy úgy egyébként hétköznap. A hölgy persze szórta tovább a szitkokat. Így ment ez néhány kommenten keresztül.

Ilyenkor mindig az jut eszembe, amiért ezt a blogot is létrehoztuk. Miért nem lehet más dolgait elfogadni? Ha kéri a véleményed, segítséged, akkor emberi módon fordulni hozzá? Sajnos a nagy szabadságban elfelejtettük a kedvességet a toleranciát és a jómodort. Ott még ezelőtt a sárdobálás előtt írtam néhány sort, mert nem bírtam szó nélkül hagyni a témát. Itt is megosztom veletek néhány gondolatom.

Amikor még nem volt Viki, akkor is többször rendeltem a munkahelyre ebédet. Azután, hogy Viki lett, presztízskérdést csináltam belőle. Mert hogy itthon vagyok, és ne ám, hogy nem főzök. De egy mekkora állat voltam! Aki teheti, egy kisbaba mellett bizony keressen egy jó házhozkajás céget vagy éttermet és rendeljen! Azután is bátran, hogy nagyobb a gyermek. Séta közben is beiktatható egy menü hazaszállítása. Ha pedig valaki olyan gyakran nézi a reklámújságokat mint mi, nyugodtan spájzoljon be mirelit cuccokat a hűtőbe, és vacsorára, ebédre ki lehet főzni-sütni. Nem kell görcsölni, ott álldogálni, aggódni, hogy apa mit visz dolgozni.

Szóval Kedves Olvasó, ha azon aggódsz, hogy biztos te vagy az egyetlen, aki rendel akár hétköznap akár ünnepnap, itt a válasz! Nyugi, Csajszi! Nem vagy egyedül!

Egy előző, Icipici cikkben írtam, hogy kezdetben elég egy ének, amit non-stop lehet énekelni a kicsiknek. Ez így igaz. De ha ott van az is, hogy jó kimozdulni, és hogy közösségben minden jobban megy, azt sem szabad kihagyni. Erre nagyon jó példa az ölbéli játékok és énekek, amelyek pár éve ismét fénykorukat élik. Óvónők, tanárnők csatlakoztak a programhoz, amely visszahozza a gyermeknevelésbe a meghittséget és a megnyugvást ebben a rohanó világban.

Ringató és Kerekítő, ezeken a neveken futnak országszerte azok a félórás foglalkozások, ahová baba és mama együtt jár, hogy ott hasonló korú (0-3 éves gyermekek általában) közösségben jól érezzék magukat. Népi rigmusok, játékos mondókák, cirógatós énekek teszik könnyebbé a hétköznapokat. Segít, hogy az anyukák egy-két ötlettel megnyugtassák a kicsiket. Ez nemcsak arra jó, hogy lefoglalja a kisbabát és a kisgyermeket, de nő a bizalom a szülők és a gyermek között. A ritmusérzék, a szocializáció és a tucatnyi jótékony mellékhatást már nem is említve.

Bővebben itt olvashattok:

Ringató és Kerekítő