Vikinek egy viszonylag keskeny rácsos ágya volt, aminek nem lehetett sem az oldalát levenni, sem pálcát kivenni. Mivel egyébként is nagyon önálló kislány, beneveztünk az új gyerekágyra. Egymás tetején van két leesésgátló, így egy viszonylag magas korlát tartja bent a kis büdösbogár módján forgó Vikit. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy amint összeraktuk az ágyát (amiben szintén segített), tetszett neki, felmászott rá, és amikor kérdeztük, hogy hol az ágya, odament. Nem a rácsos ágyhoz, hanem az újhoz. Így pár nap múlva szét is szedtük a régit, mert az újban az első naptól jól alszik a picur.

Korábban azért voltak bökkenők, mert ha nem csíptem el a megfelelő pillanatot, hogy mikor kell ágyba fektetni a kisasszonyt, bizony ott ácsorgott a hálózsákban, fogta a rácsokat és rugózott mint a kismajmok az állatkertben.

Most amellett, hogy van egy körülbelüli napirendünk, figyelem, hogy mikor ásít vagy dörzsöli a szemét Viki, és akkor lecsapok rá! Nagyon sok múlik az időzítésen! Nem kell egy órát szenvedni és belekényszeríteni az ágyba este, ha nagyobbat aludt, vagy kicsit később kelt délután. De kellenek a határok, amiket pár nap alatt megfigyelhetsz. Viki például ha 2 órát aludt, vagy maximum délután 2-3 óra körül kelt, akkor a fél nyolcas fürdés után nyolc-negyed kilenckor megy az ágyba. Ha nagyobb volt a csendes pihenő, vagy később aludt el, akkor az esti alvás is eltolódik egy órával, de többel nem. A kis biológiai órája úgy is jelzi, hogy alvásidő van.

Az új ágy, ahová egyedül is be tud mászni, így most nem kényszer, hanem lehetőség. Odakészítem az ágyára a hálózsákot kinyitva, mellé megy a cumija, Lili cicával. Amikor megvolt a vacsi és a fogmosás, hagyom kicsit játszani, jönni-menni, addig teszek friss vizet az itatós pohárba és kinyitom az erkélyajtót, hogy kiszellőzzön a szoba. Hívom Vikit: "Gyere, valaki vár téged az ágyadban! Gyere, nézd meg! Vajon, ki lehet az?" Viki pedig jön nevetve és felmászik az ágyra, betolja a cumit és odafekszik a cica mellé. Szépen becsomagolom, kap inni, és ott ülök mellette egy kicsit, énekelek, dúdolok vagy olvasok amíg elalszik. Mikor mi az igénye. Van, hogy kicsit még ki kell venni és az ölemben ringatni, de utána visszakéri magát az ágyba.

Szóval ha van valami rongyi, játék vagy akármi amivel a picurkátok alszik, próbáljátok ki, hogy az ágyába teszitek, és ő akarjon bemenni hozzá!

Nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, hogy egy alig másfél éves energiától duzzadó kislány mellett annyit pakolok, hogy ne tovább. De az is biztos, hogy a sokszor túlárazott rendszerező dobozok segítségével azért jól lehet haladni. Nem feltétlen kell a lakberendezési áruházak méregdrága termékeire gondolni. Vannak a százforintos boltokban is kiváló dobozok, kosarak. De a cipős dobozok, háztartási eszközök dobozai és a pelenkás dobozok is hasznosak. Ha végképp nincs otthon semmi hasonló, bármelyik bolt ahol eddig jártam, szívesen adott dobozt. Ezek a dobozok kis gondoskodással kedves kiegészítői lehetnek a lakás bármely pontjának.

A kevésbé cincált vagy felnőtt használatra szánt dobozokat a karácsonyi vagy szülinapi csomagolóanyaggal be lehet vonni, és akár a más típusú vagy méretű dobozok is egységes stílust tükröznek. A nagyobb igénybevétel esetén javasolt a maradék tapétát elkérni a családból vagy az ismerősöktől. Valahol mindig lapul egy tekercs. Aztán ott vannak a boltokban vásárolható dobozok és kosarak, amelyek által nyújtott lehetőségeknek tényleg csak a pénztárca szabhat határt. De jó ajándékötlet gyerekeknek, az például ha az aktuális pontgyűjtők alapján kap egy kedves kis kincsesládát a játékainak.

Ezek segítségével a nyitott polcokon vagy az egyébként gyorsan káoszba fulladó gyereksarkokban is könnyű a rendrakás, mert csak bele kell szórni a játékokat és feltenni a polcra. De ez hasznos rendszerezés a konyhában a fűszereknek, pudingpornak, vagy a ruhásszekrényben is! (Jó hír, a fűszerek nem lesznek akkor sem paprikásak, ha nem csomagolod be a dobozt! :-) )

Sőt, ami a szekrényből kiszorul, kosárban mehet az ágy alá!

Egy nap szinte már megszámlálhatatlan sokszor össze kell pakolni Viki után, mert sorra elővesz mindent, aztán a nagy rumli közepén csak átesik a kacatokon. Vannak különösen tevékeny napok, amikor úgy gondolom, hogy szélmalomharc az egész. De aztán látom, hogy eltesz egy-két kockát a dobozába és azt felteszi a szekrénye, vagy visszavisz valamit a helyére. Szóval nehéz, türelemjáték, de még mindig nagyobb a nyerési arány mint a lottón :)

Aggódsz, hogy nem áll másból a nap, csak pakolsz, és amikor apa hazaér, mégsem látszik meg? Nyugi, Csajszi! Nem vagy egyedül!

Jó pakolást mindenkinek!

A picur ebédje és az ünnepi fogáshoz a köret is nálunk mind-mind a kuktában készül. Nincs olyan hét, hogy ne lenne a gáztűzhelyen, és szinte állandó vendége a mosogatónak is. Annyit használom, mintha szinte csak ez az egy edényem lenne amiben főzünk.

Most elsősorban a felnőtt ételekről beszélnék kicsit, de hozzátáplálás témában is írok majd egy kukta bejegyzést.

Rizs főzése
Miki jobban szereti a pergősebb rizst, én viszont a kicsit szottyosabbra hajlok. De nem kell aggódni, mindkettő elkészíthető a kuktában. A pergősebb rizshez jobban le kell pirítani a rizst, és 1egész és 1/3-ad vízzel kell lecsukni. A nedvesebb rizshez másfélszeres vízmennyiséggel főzök. Ha már rizottó jelleget szeretnél, ne pirítsd le nagyon a rizst.
Konkrét arányokkal nézve a pergősebb rizs
300ml rizst  2ek olajon pirítani, amíg az üvegesedés után már enyhe sárgásbarnás színt kezd kapni, majd 400 ml vízzel felönteni (én nem sózom, hanem 1 csapott tk vegetával ízesítem a rizst).

Tarhonya főzése
300ml tarhonya 3-4ek olajon pirítani, amíg már enyhe barnás színt kezd kapni, majd 450-500 ml vízzel felönteni (én nem sózom, hanem 1 csapott tk vegetával ízesítem). Ezt követően ugyanaz, mint a rizsnél, füttyszóig (vagy csak intenzív forgásig és gőzképződésig) főzni, utána lekapcsolni és később átkeverni és visszacsukni.

Párolt zöldségek
Akár friss, akár mirelit, pillanatok alatt elkészül a zöldség a kuktában. Tetszőleges ízesítés mellett 1-1,5 dl vízzel intenzív gőzképződésig kell csak főzni, utána lekapcsolni. Amikor fel lehet nyitni a kuktát, már ott mosolyognak benne a kész párolt zöldségek.

Zöldséges rizs
Akár rizibizi, akár zöldbabos rizs, kukoricás, vegyes zöldséges rizsköret, mind egyszerűen elkészíthető. A rizst le kell pirítani, hozzákeverni a kívánt zöldséget, ráönteni a vizet, ízesíteni ha szükséges és füttyszóig főzni, majd lekapcsolni, egyszer újrakeverni.

Krumpli-répa-hagyma köret
Az egyik kedvenc trióm a krumpli, répa, és a vöröshagyma (3:2:1 arányban). Ha ezt a három zöldséget főzöd, párolod együtt, nagyszerű édeskés, laktató köretet kapsz, ami jó fehér és vörös húsokhoz is. Szeretem csak sóval és őrölt köménnyel, hogy domináljon a három zöldség íze. De ha másra vágysz, lehet hozzá keverni joghurtos-tárkonyos vagy tejfölös-borsikafüves keveréket, ami ismét más hangulatot idéz.

Nálunk, és minden olyan családnál ahol a kicsik mennek a szülők után mint a kis pulikutyák, az élet mindenhol zajlik. Amíg Viki kicsi volt és kúszott, mászott, vittem mindenhová a kis játszószőnyegét és azon feküdt. Vagy újra- és újra visszatettem rá, ha elkalandozott. A nappaliban a játékos polcok előtt van egy rózsaszín jógaszőnyeg, mert így Viki nem a padlóra ül és nem csúszik el a lába játék közben. Aztán most, hogy már szaladgál a lakásban, ismét fontos, hogy milyen szőnyeg van lerakva, mert ha nem figyel, a felgyűrődős fajtákban elesik. A konyha nálunk fontos terület, mert a kő hideg ott állni a pult előtt, de az ottani rongyszőnyeg elcsúszik, a rohanó tappancsok alatt.

Ezért most nálunk a konyhában is polifoam alapú jógaszőnyeg van, mert nem csúszik el, nem fázik rajta a lábam, könnyen tisztítható. Mikinek sajnos nem tetszik, de majd ha Viki ismét lassabban közlekedik, visszatesszük a régit.
A picur mellett napi porszívózás van, mert a vándorkiflik és a sétálópogácsák mellett nem lehet máshogy. Tudom, hogy ez nem a legjobb, de amikor ül az etetőszékben és csak eldobálja az ételt, akkor kompromisszumot kötök. Nem érdekel, hogy sétálva eszik, de legalább nyammog valamit.

Ma volt az első éles teszt a szőnyeggel. Viki egy pogácsával és egy marék rizzsel felszórta a konyhát, közben jött a csótányirtó zselét elhelyezni a fickó, aki a hóleves cipőjével végigtrappolt a lakáson, ezen a szőnyegen is. Mivel Viki szeret ott ülni, enni is, és ami kipotyog vagy "véletlen" leesik, azt is föleszi, gondban lettem volna a rongyszőnyeggel. De ezt a kis jógaszőnyeget fogtam, feltöröltem a sarat, felporszívóztam róla a morzsákat (anélkül, hogy maradt volna rajta vagy a porszívó felszívja az egész szőnyeget) és áttöröltem az egészet vizes-nedves ronggyal, hogy tiszta legyen. Utána jött Viki és ott terelgette a borsószemeket a szőnyegen és eszegetett.

Lehet, hogy nem a legszebb megoldás, de praktikus. Nálad is vannak egyedi megoldások? Nyugi,Csajszi! Nem vagy egyedül!

A kukta szó hallatán sokaknak a retró dolgok jutnak eszükbe, pedig vannak modern, csillivilli kukták is!

Kiskoromban mindig misztikus köd - és gőz :-) - övezte a kuktafazekat, amikor láttam, hogy anya főz benne. Izgalmas, de félelmetes is volt hogy fütyül és szórja a gőzt, hogy még megközelíteni sem szabad, mert extra veszélyes. Anyukám mindig nagyon-nagyon vigyázott, hogy a kíváncsi kölykei nehogy megégessék magukat vele. Szó mi szó, tényleg odafigyelést igényel, de mi nem?! Egy sima lábossal, fazékkal, sütővel is megfelelő odafigyeléssel kell dolgozni. A legtöbb háztartási baleset a konyhában történik, ezt egyszerűen tudomásul kell venni. De az biztos, hogy amióta nekem megvan a saját kuktám, sőt, mióta Viki is a családunk tagja, a jóbarátból legjobb és nélkülözhetetlen társ lett!

Aki beszélt velem már valaha kicsit többet a főzésről, az tudja, hogy nagy kukta fan vagyok. Lehetnék a reklámarcuk is, de én akár már hittérítő is lehetnék ezen a téren. Imádom! Hogy miért? Néhány egyszerű kulcsszóval el is tudom intézni, aztán jöhetnek a részletek!

Gyors, egyszerű, egészséges!

Aki már próbálta a sütőzacskót, tudja, hogy a felfúvódott kupolában ott áramlik a gőz és sokkal gyorsabban megfő-megsül benne az étel, mint egyébként. Ugyanez igaz a letakart fazékra is, de ott a hézagos zárás miatt más a helyzet. A kuktában magas gőznyomás uralkodik, a felesleg távozik a szelepen át. Gyakorlatilag gőzölésről beszélünk, minimális víz felforralásával. Mert a kuktában ennyi a zöldségek vagy a rizs készítése. A víz forrásáig, tehát a kukta fütyüléséig kell hevíteni, utána lekapcsolod, és a forró gőz elvégzi a munkát. Hány percről beszélünk, amíg felügyelni kell? kb 5!

Viki mellett, és úgy egyáltalán kisgyermek, munka, család mellett kevés ideje van az embernek. De akkor is jó valami finom, egészséges ételt enni. Leveshez, főzelékhez, körethez, egytálételhez a kukta tökéletes. Arra kell figyelni, hogy maximum a 2/3 részig szabad pakolni, illetve felönteni, hogy maradjon hely a gőznek. Ezután helyesen le kell zárni, és a füttyszótól számítani a főzési időt. Viki sokszor a kis etetőszékből vagy a hátamról a hurciból asszisztál a főzésnél. Előkészítek mindent, beszórom a kuktába, lecsukom, fütyül, lekapcsolom alatta a gázt és kész. Amikor otthagyom, mindig figyelek, hogy belső lángrózsán legyen, senki ne érje el, ne lehessen meglökni, megégetni magunk vele. Amikor már magától ki lehet nyitni, eléggé lehűlt és lement a nyomás, akkor ellenőrzöm az ételt. Ilyenkor kell megkeverni a rizst, tarhonyát és visszacsukni, hogy a felszabaduló gőz még dolgozzon. Ilyenkor ismét magas a nyomás a főzőedényben.
Ha nagyobb darab húst vagy sertést, marhát főzök, akkor már előveszem a táblázatot és a kukta fütyülése után takarékon addig főzöm, amit a javaslatban írtak.

Ebből a szempontból én Horváth Ilona szakácskönyvét használom, annak a 34. oldalán olvashatsz a kuktáról és utána a főzési időkről. Az alábbi linken található pdf is ezt tartalmazza KATT és nézd meg a dokumentum 13. oldalán.

Ugye, milyen egyszerű? Eddig féltél kuktát használni? Nyugi, Csajszi! Nem vagy egyedül! Próbáld ki anyukádnál vagy ismerősödnél, bele fogsz szeretni!

Történt egyszer a nem olyan távoli múltban, hogy az ember lánya mindennél fontosabbnak tartotta, hogy gyermeke a legeslegtovább élvezze a természet által adott (és a megmaradásért sokszor durván megdolgozott) ajándékát, az anyatejet. Szóban forgó gyermek, anyja keblét nem csak arra tartotta (követelte, kisajátította), hogy táplálkozzék, hanem természetesen megnyugodjék, illetve altatóként. Eddig szól a mese. A többi kőkemény valóság.

Ádám fiamat nagyon nagy küzdelmek árán kezdtem szoptatni. Igazából nem is a szoptatással volt gond, hanem mivel koraszülött lett, a tej fenntartásával. Merthogy születése után 23 napot töltött a koraintenzíven, és ebből csak 7 napot foghattam egyáltalán a kezembe. Akkori még el se tudtam volna képzelni, hogy valaha is tudom majd szoptatni, hiszen ahhoz is gyenge volt (még két nappal a hazajövet előtt is), hogy a cumisüvegből kiigya a tejet.

De beindultak ősanyai ösztöneim, és úgy döntöttem, hogy én bizony megpróbálom. Figyelmen kívül hagytam mindenféle ijesztgetést, cumizavarról, gyengeségről, stb., amit csak olvasni vagy hallani lehet, és miután itthon kicsomagoltam az én alig 2 kg-os fiamat, ébredés után megpróbáltuk a szopizást. Ádi már az első alkalommal túlteljesített ezen a téren is. Az orvosok által meghatározott adagjának kétszeresét fogyasztotta el, legnagyobb örömünkre.

Boldog voltam, hogy a lehető legegyszerűbb módon tudom táplálni a gyerekemet (nem kell tovább fejni, melegíteni, tárolni). Igaz, hogy nagyon sokáig méregettük szegényt, de azok után amin átment, ez volt a legkevesebb.

Nagyon jó volt, amikor rájöttem, hogy Ádámnak szinte mindenre gyógyír ha szopizhat. Éhségre, szomjúságra, fájdalomra, megnyugvásra, altatásra. Igazi iszsz baba lett (igény szerint szoptatott). Való igaz, ez néha eléggé kimerítő volt, de miután megoldottuk, hogy hogyan tudunk együtt aludni, és nem a kialvatlanságtól szenvedtem, nagyon örültem a dolognak. Nem sürgettem a hozzátáplálást sem, mert egyáltalán nem igényelte. Persze próbálkoztunk, mert különben honnan tudtam volna, hogy megérett-e a dologra, de egyáltalán nem a papírforma szerint zajlott ez nála.

Nagyon furcsa volt ez nekem, hiszen Katám mindig csak annyit szopizott, amennyit ennie kellett. Az ő hozzátáplálása mintaszerűen zajlott le, és 17 hónapig szopizott, bár az utolsó 3-4 hónapban csak este és reggel.

Na ehhez képest Ádi 1 évesen még 90%-ban az anyatejből táplálkozott. Evett ő már mindent, de nem evett mennyiséget. Nála nem volt olyan hogy kiváltunk egy étkezést, merthogy kb 7-10-szer szopott csak NAPPAL. Az éjszakáról nem is beszélve. Aztán 18 hónapos kora körül már jobban érdekelte nappal a játék és minden más, így sokkal többet étkezett velünk, és kevesebbet szopizott csakúgyból.
Viszont az éjszakai szopik száma egyáltalán nem csökkent. Sőt. Ha jött a foga (márpedig az jött heti 1-2 is sokszor), ha melege volt vagy fázott, vagy szepaszorongott, vagy pukkantott egyet valaki és megijedt, más nem volt jó, csak a cici.

Ott kezdtem el rosszul lenni a dologtól, először még csak tudat alatt, amikor már ki is mondta hogy cici. Cuki volt meg minden, de azért na...

Aztán egy szép téli estén, éjszakán, miután annyit nem sírt csak az én ennivalóancuki fiam, ameddig a cicim a szájában volt, betelt a pohár.

Folytatása következik, mert Nyugi, csajszi! Nem vagy egyedül!

Azért jó az, hogy az ember barátnője imád rendszerezni, és ezzel az életét könnyíteni, mert nem hagyja a kisbarátját sem békén azzal, hogy mit is lehetne másképp csinálni. Sőt nem elég hogy elmondja, ki is találja helyette :)

Na de viccet félretéve, az ebben a legfontosabb, hogy még egy olyan lusta valakit is mint én, rá lehet venni arra, hogy változtasson...vagy legalábbis meg lehet próbálni :)

Már ezer éve elkezdtem írni ezt a kis bejegyzést, aztán Kata beteg lett és itthon maradt, pár nap múlva pedig Ádi is  "lógatta" az orrát.

Szóval egy idő után a nevemet is elfelejtettem, nemhogy a blogírást. Node azért a lényeg megszületett.

Kaptam kedves kisbarátnőmtől három szupi kis dobozt, meg csudiszép csomagolót, épphogy nem csinálta meg helyettem :) és most már nem keverem el a csekkeket és az elintéznivalót. Nagyon szuperül működik. És a legjobb az volt az egészben, hogy Katával együtt csináltuk. Azóta bárki jön hozzánk, rögtön meg is mutatja �

Két hete amikor jógán voltam a barátnőmmel, nagyon jól esett maga a testmozgás, és utána a meditáció. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ezt többször átélni, és kicsit lenyugodni a nap végén. Milyen jó lenne,ha ezt valahogy Vikinél is el lehetne érni. A fogzás és a napi élmények, a mozgásfejlődés velejárója, hogy nagyon sok dolgot kell álmában feldolgoznia. Ezért egyik este nem a 20 perc éneklést és sutyorgást választottam, hanem az előző esti saját tapasztalatomat. Ott ültem Viki ágya mellett és igyekeztem végigmondani neki - és magamnak is - azt a meditációs szöveget, amit hallottam. Reméltem, hogy sikeres lesz ez a módszer, mert Viki a telefonbeszélgetések alatt is mindig elalszik. A dolog bejött, Vikit azóta így altatom. Ott ülök az ágya mellett és relax van! :-)

Vannak olyan esték, mint például a mai is, hogy nincs túl sok levezetés számára mielőtt ágyba dugom. Ez azért is van, mert már nem bír járni, csak esik-kel. De ilyenkor is kell neki még némi gurulás és forgás az ágyban. Ezt vagy a mi ágyunkban teszi meg, és amikor már dörzsöli a szemét, irány a saját ágya és bezsákolom, vagy egyből ágyba dugom és ott várom ki amíg pörög. Szó szerint, mert ő ilyenkor az ágy minden szegletét végigkússza. Ez idő alatt én az "Így ketyeg az óra, tik-tak jár" dalt énekelgetem végtelenített formában, mert arra általában lenyugszik. Ezt a legnehezebb kivárni, ezért is érdemes ilyenkor először magadat nyugtatni. Amikor már békésebb, akkor kezdem el a relaxációs gyakorlat szövegét. Mivel Viki már 14 hónapos, nagyon sok mindent megért, és reagál. Van, hogy kinyújtja a karját vagy a lábát, amikor ott járok a szöveggel. Nagyon kis édes.

Azzal kezdem, hogy "Kényelmesen fekszel a puha ágyadon. Biztonságban vagy, úgy ölel körbe a hálózsák mint egy védőburok." Ezt a relaxáció során többször elmondom. Valamint azt is, hogy "Minden egyes légvétellel közelebb kerülsz a tökéletes pihenés állapotához." Vannak olyan mondatok amiket egy-egy rész után újra és újra elmondok.
Azután, hogy tisztáztuk, hogy hol is van, felhívom a figyelmét arra, hogy friss a levegő, beáramlik az orrán át és végig a tüdejébe. Nyugodtan lélegzik és egyre könnyebb. Ellazul és pihen. A fejtetőtől kezdve a homlok, orr, állkapocs, ajak, nyak, nyelv,torok az első rész, ezeken megyek végig. Mind ellazul, fesztelen, laza, nyugodt, ami éppen eszembe jut. Elmondom, hogy az egész feje ellazult. Utána jönnek az ismétlendő mondatok.
Ezt követően jönnek a karok: vállak, karok, felkar, könyök, alkar, csukló, kézfej és ujjak. Mind egyesével, bal kar és jobb kar. Elmondom, hogy mind a két karja ellazult, és jönnek az ismétlendő mondatok.
A harmadik rész a törzs: a vállak, lapocka, bordák, hát, derék, has és csípő. A végén, hogy a törzse ellazult. Utána mint a karoknál, egyesével a lábak részenként, és elmondom, hogy az egész teste ellazult.
Ezt követően elismétlem 3-szor a napi mantrát, ami egy pozitív üzenet a kis lelkének. Nehéz úgy megfogalmazni, hogy az ő szókincse benne legyen, és ne legyen benne tagadás, van, hogy érdemes előre gondolkodni. Az én általános üzenetem Vikinek: "Mélyen és nyugodtan alszol egész éjjel, és reggel kipihenten ébredsz."

Nem mondom, hogy végig alussza az éjszakát a kis Csipet, de jobban és könnyebben alszik el mint az énekelgetésnél. Ha éjjel kér is inni, utána alszik tovább.

A youtube-on rengeteg hasonló videó van, én csak példának hozom ezt, hallgass meg néhányat és utána már kialakul benned a saját szöveged. A lényeg, hogy ne akarj ragaszkodni semmihez, az a néhány alap dolog már vezeti a gondolatsort, amit leírtam. Légvétel, lazítás, biztonság, testrészek. Ez az alap, erre építkezhetsz.

Akit jobban érdekel a téma, találtam két szuper cikket is:

http://reiki.timba.biz/meditacio-gyerekeknek/

http://spiritualisanya.blogspot.hu/2011/03/gyermek-meditacio.html

Az pedig, ha te végigcsinálod a kicsi mellett, dupla haszon, hiszen te is megnyugszol. Én mindig akkor mondom a magamét :-) amikor a kilégzés van. Így van a beszédnek egy ritmusa, és számomra is nyugtató. Jó pihenést, és ha kipróbálod néhány este, kérlek, jelezz vissza, hogy mi a tapasztalatod!