Sok ebéd vagy vacsora jár úgy, hogy egy-egy része megmarad. Egy kis rizs, egy kis zöldségköret, a húslevesből a belefőtt apróságok, amikkel az ember már nem nagyon tud, vagy akar mit kezdeni. Mostanában kisebb adagokat készítek, mert Viki szereti a változatosságot. Sem időm, sem energiám nem engedi a nagy főzéseket. Több fogás vagy hosszas előkészület kizárva. De egy gyors hűtőtakarításra mindig kapható vagyok.

A megmaradt zöldségköret vagy hús mellé járó főtt krumpli, mind jó kiindulási alap egy krémleveshez. Ha megvan a kiindulási alap, kezdődhet a passzírozás, turmixolás egy kis plusz vízzel. Tegnap az előző napról bő lében főtt zöldségköret (zeller, krumpli, édesburgonya) alakult át, ami gyakorlatilag babakaja maradék volt. Mivel eleve volt egy kis lé alatta, összenyomkodtam, öntöttem hozzá még kb. fél liter vizet, és felforraltam. Amikor felforrt, hozzá öntöttem egy tasakos sütőtök krémlevest és lassú tűzön kevergetve megfőztem. Nagy sikere volt Miki és Viki is repetáztak belőle. A bolti krémlevesek tárháza széles, és így ezzel a tuninggal azért egészségesebbek is. Tudom ajánlani a tasakos sütőtök, sárgaborsó, rókagomba, erdei gomba krémleveseket.

Viki olykor-olykor azért kap már mű kaját is, de a kisebbeknek, vagy akik tudják tartani, hogy a gyermek 2 éves koráig nem adnak hozzáadott sót és cukrot, a következőt tudom javasolni. A hasonló zöldséges alapból kevesebb vízzel készítve, teljes kiőrlésű lisztes habarással sűrítsék a levest. Akkor, ha a saját anyagával szeretnéd sűríteni, akkor pedig érdemes még krumplit reszelni, vagy plusz apróra vágott zöldséget tenni a vízbe, és hozzá főzni a megmaradt keverékhez. Így ha a leendő leves sűrűjéből mersz, és azt kevered ki tejföllel, akkor nincs hozzáadott liszt sem a levesben.

A teljesen natúr krémleveshez pedig szerintem az egyik legfinomabb a zeller, vöröshagyma, édesburgonya vagy sárgarépa és a krumpli. A zeller karakteres, az édesburgonya és a vöröshagyma édes, a krumpli egészen puhára főzve pedig ikrás sűrítő. Ízléstől függően illik hozzá a provance fűszerkeverék vagy a borsikafű. Ez utóbbit az érzékeny gyomrúak vagy gyerekek is fogyaszthatják. Itt azonban ügyelni kell arra, hogy annyi vízben főzd a zöldségeket, ami ellepi, hogy turmixolás után kellően sűrű maradjon. Akkor még mindig önthetsz és  forralhatsz hozzá vizet.

*A képen egy nagyrészt brokkolis zöldséges krémleves látható tejföllel és pirított hagymával.

Nálunk már a karácsonyi menü is a mirelit menyország volt, és a húsvéti készülődést is hasonló szellemben végeztük. Miki ötlete, a húsvéti pizza nagyszerű megoldás, hogy jusson is, maradjon is... Szerintem a mai áruházi választék mellett nem muszáj a sonkát fél napot főzni, hogy aztán kétes legyen az eredmény. Ha kevés az időd, más fontosabb, menj el a boltba, vegyél egy jó főtt sonkát, főzz tojást,szeld fel a kenyeret,  a majonézes torma lyukasztás sem atomfizika, és jöhet a nyuszi!

De ha szeretnél kicsit sajátot, kicsit egyedit, íme a

Húsvéti Pizza

A tészta hozzávalóit csak össze kell gyúrni (először keverd össze a száraz alapanyagokat, majd add hozzá a nedveseket)  és fél-egy órát (vagy amennyire sikerül :-) ) keleszteni kell; utána az adott tepsin elősütni amíg világosbarna foltos nem lesz, a feltéttel halmozni és ráolvasztani a sajtot. Ennyi.

Tészta:

1 (kb ökölnyi nagyságú) főtt krumpli összetörve
10 g só
1 tk cukor
1 instant élesztő
250 g lisz
125 ml tej
62,5 ml olaj (lehet 60 ml, Miki mérnöki pontossággal mér :-) )

Feltét:

2 ek pesztó
3 ek tejföl
1 csipet vegeta
2-3 csipet borsikafű, provance fűszer vagy ami tetszik
15-20 dkg sonka vagy füstölt főtt tarja kocka
10-20 dkg reszelt sajt

A Húsvét egyházi vonatkozását nem tekintve a kisgyermekes családok egyik nagy poénja. Ilyenkor lehet őket meglepni a kéretlen házinyuszikkal és kiscsibékkel, vagy elárasztani a gyerekeket csokoládéval. De mivel nem tudtam ideülni és időben Húsvéti készülődésről írni, marad az utózönge, de fogadjátok szeretettel!

Ami szerintem jó tanács, ha kisgyermekes családnak ajándékoztok, de ez mindegy, hogy milyen alkalomról van szó, érdemes kérdezni a szülőket, hogy mire van szükség, eszik-e a kicsi csokit, stb. Magunkból kiindulva például a ( Mikulás és) Nyuszicsomag alternatív megoldását tudom mondani:
- Aszalt áfonya és szilva;
- Cerbona vagy Spar saját márkás müzliszelet (apró pelyhes a kisebbeknek könnyebb rágni);
- Gyümölcsök;
- Kölesgolyó, gabona puffancsok és karikák, pelyhek;
- Kubu termékek;
- Vita tigris és Rauch illetve egyéb gyerekitalok;
- DM és Rossmann saját márkás gyerektermékek.

A másik, hogy kell-e játék a gyermeknek. Egy jól megválasztott, az életkorának megfelelő dolog sokszor a legjobb meglepetés. Biztos sokan azt mondják, hogy mert milyen dolog az, hogy nem visznek ajándékot. Szerintem már nem azt a kort éljük, amikor megköveznek vagy kinéznek a társaságból. Főleg, ha azt kérik tőled, hogy ne vigyél komoly dolgot, toronyórát lánccal, a 95. plüssmacit. Még egy családiházban is kaotikus helyzet tud kialakulni, de egy panel ilyen szempontból még kényesebb terület. Mert ha csak a teret töltöd a kacattal, nem meglepetést és örömöt szerzel, csak bosszúságot. Néha a kevesebb több. Elég egy labda vagy egy csörgő, ha azt kérnek. Ha mindenképp vinni akarsz még valamit, a drogériákban van a sok fogyóeszköz, ami egy baba vagy kisgyermek mellett mindig jól jön, illetve ott az ajándék kártya.

Az a legfontosabb, hogy ne legyen presztízskérdés az ajándékozás, és gondolj bele: ha mindig nagyobb és nagyobb ajándékkal traktálnak egy gyereket, olyan lesz, mint Dudley Dursley a születésnapján (Harry Potter és a bölcsek köve) :
"Nehezen helyet szorított az asztalon a tányéroknak, és tálalta a tükörtojást meg a szalonnát. Dudley időközben megszámolta az ajándékait, és elkeseredett arcot vágott.
- Harminchat - nézett szemrehányóan szüleire. - Kettővel kevesebb, mint tavaly!
- Kis drágám, elfelejtetted beleszámolni Marge néni ajándékát. Nézd csak, itt van ez alatt a nagy ajándék alatt, amit apától és anyától kaptál.
- Akkor is csak harminchét! - csattant fel Dudley paprikapiros arccal. Harry nyomban látta, hogy súlyos Dudley-hiszti következik. Sietett az evéssel, hogy végezzen, mielőtt unokatestvére felborítja az asztalt. "

 Sajnálom, hogy csak most folytatom, de jobb későn, mint ugye :)

Mióta megírtam az első részt, már túl vagyunk sok-sok mindenen, a bölcsis beszoktatáson át a munkába álláson keresztül, ajjaj nagyon sok mindenen. Rájöttem, hogy sokat szépültek az emlékeim, úgyhogy újra átrágtam magam gondolatban és íme, lehet borzadni.

Szóval, megszületett az elhatározás, aztán nagyon hirtelen a döntés, hogy akkor az én majdnem kétéves cicista fiam most pedig leszokik a szopiról, ha törik, ha szakad. Hát szakadt. Még aznap végigolvastam minden villámgyorsan fellelhető forrást (google), hogy lássam hogyan is csinálják ezt mások. A nagyon sok közös dolog közül egy volt az, amit mindenki megemlített, aki valaha is írt ilyen témában: ha egyszer elveszed, részben, vagy egészben, TARTS KI. Ez elég egyszerűnek tűnik, nappal, de mikor a szeretett gyereked jobban sikít az éjszaka közepén három órán keresztül, mint egy csapat pávián, bizony meginogsz. Aztán kételkedni kezdesz, aztán bűntudatod lesz, és már-már elveted az ötletet, mert hogy lehetsz ilyen kegyetlen, és különben is még nem áll készen a dologra, na akkor elalszik. De ne menjünk ennyire előre.

Elterveztem mindent. Azzal kezdtem, hogy újra átgondoltam, hogy mi az ami ténylegesen zavar. Hát az, hogy éjszaka minden nyikkra a cicimet akarja ez a kölök. Tehát erről kell leszoktatni. Az esti és a reggeli szopizás nem zavart. Úgyis tudtam mesét mondani este, vagy olvasgatni reggel. Tehát ez marad. Jött az este, fiatalembernek elmondtam, hogy most van cici, éjszaka nincs. Persze mit érdekelte őt az előrejelzés, ha itt és most van cici :D

Elaludt, leraktam, és elmentem aludni. Persze nem tudtam, mert vártam azt az éjfél és egy óra közötti időpontot, amikor, mint minden éjjel, beindul a kálvária. Beindult. Először viszonylag simán visszabóbiskolt a karomban... kb fél percre. Jött az üvöltés, bóbiskolás, üvöltés, séta, üvöltés, elájulás három és fél órás maratonja. HÁROM ÉS FÉL ÓRA. Nagyon közel voltam ahhoz, hogy lefújjam az egészet. El sem hiszem, a mai napig nem tudom, hogy mi adott erőt, hogy kitartsak. Kemény vagyok. Ez van.

Hajnalban, mikor megébredt, újra cicizhetett. Úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben. Nappal egyszer-kétszer kérte, de mondtam, hogy a cici fáradt, pihennie kell, megsimogatta és nem szólt, nem sírt utána. Este már fel voltam készülve egy újabb durva etapra, de CSAK másfél óra üvöltés, sikítás, vonaglás volt, és a ded aludt hajnalig.

A következő nap már csak fél óra, az is elosztva több felvonásra. Viszont jött a reggel többetkövetelek, így pár nap után rá kellett jönnöm, hogy a még órát nem ismerő gyermekemnek hiába mondom én hajnali négykor, hogy oké most kapsz, de aztán nuku, mert hétkor újra követelte amikor felébredt. Egy hét után a reggeli szopit is elhagytuk. Ez volt december elején.

Néha hibáztam, mert kialvatlan fáradtságomban volt, hogy egy rövidke sírásra már vettem is elő a cicimet, aztán gyorsan el, mikor észhez kaptam, de már persze késő volt, jött egy fél órás jááááájjjjj. De éjszakáról éjszakára könnyebb lett. Néha nappal is bepróbálkozott, hogy lefeküdt a helyére és hívott hogy aludjunk :), na az nagyon vicces volt, milyen kis ravasz. A leszokást még a bölcsibe szoktatás se nehezítette. Nagyon nagy erőt adott, hogy az addig alig evő gyermekem, egyszerre haspókká vált, és konkrétan két reggeli után máris követelte a tízórait meg az ebédet egybe. Nagyon jó evő lett. Január végén pedig a kedves, öreg influenza segítette a végső leszokást.
Annyira fájt mindenem a magas láz miatt, hogy elképzelni is rossz volt hogy így szoptassak, így mondtuk Ádinak, hogy anya beteg, most muszáj apával aludni, és ő szó nélkül ment is. Azóta se sírt a cici után, egyszer sem, pedig két nappal később újra én altattam. Néha megsimogatja, megkérdezi, hogy cici??, mire én bizony, isítommeg és kacag.

Szóval a lényeg a kitartás, amikor úgy érzed, hogy már nem bírod, akkor már csak öt perc és beájul az a gyerek, és hidd el: Nyugi Csajszi, nem vagy egyedül :D

Szerintem ez az egyik legnehezebb dolog, ha az ember nem akarja, hogy egy plusz, hasznavehetetlen szekér parkoljon a lakásban, tárolóban vagy a garázsban. Kerüld el a könyörgő mondatot, amivel a nagyszülőkhöz paterolod el a rossz választást: Mama, hozzátok még befér ez a sz@r a pincébe?

Valahogy hiába a sok komment, jótanács, körbe kérdezés és nézelődés, a legtöbben beleesünk abba a hibába, hogy elsőre nem jó babakocsit választunk. Nagy, nehéz, nem kanyarodik, rossz helyen van a fék, és még sorolhatnám. Mi is mint babát várók, azt hittük, hogy jó döntést hoztunk, így érkezett meg hozzánk Batár. Batár egy szép, de a mi lépcsőházunkhoz abszolút alkalmatlan választás volt. Nagy, nehéz, bolygó kerék nélkül.
Abból indultunk ki,hogy nem kell majd felcincálni két lépcsősoron a liftig, mert majd a tárolóban lesz a helye, de sajnos ott kevés volt a hely és nem volt biztos, hogy nem költözik be valami jószág éjszaka. Szerencsére ezzel párhuzamosan kaptunk egy alapszériás kompakt kis járgányt, egy Hauck Spiritet, amit nagyon szeretek. Ha visszautaznék az időben, és választhatnék, egy hasonló, de kicsit tuningoltabb babakocsit vennék.

Most így másfél év távlatában még mindig nem tudnék típust mondani, hogy milyen babakocsit választanék, de tudom, hogy mikre kell odafigyelni ha panelban, vagy társasházban lakik az ember, ahol még lépcsőkkel is meg kell birkózni.

- Mivel nekünk nincs sok helyünk, az elsődleges, hogy kompakt kis szerkezet legyen, méreteit tekintve is legyen egy középtermetű darab. Mivel nincs autónk, egy fapados kis babahordozónk volt, amit Viki nagyon gyorsan kinőtt, és inkább egy jó gyerekülést vettünk.
- A fekvőfelülete vízszintesig dönthető legyen, hogy újszülött kortól lehessen használni, vagy kirándulás, séta közben alhasson benne a gyermek.
- Legyen sport ülő funkciója, hogy egy nagyobb, már nézelődő picur is jól érezze magát benne.
- Fontos az elfogadható méretű csomagtartó az aljában, amiben lehetőleg egy átlagos szatyor bevásárolnivaló befér, mert ennyi amivel én hosszabb sétára indulok. Érdemes kiegészítő bevásárló hálót is nézni hozzá amit a tolókarra lehet tenni.
- A kerekek legyenek elől bolygósak, forduljon könnyen és könnyű legyen tolni. Ennek feltétele, hogy ne legyen túl kicsi a kerék.
- A tolókarnál meg kell említeni, hogy az egybe karos kocsit könnyű egy kézzel tolni, míg a kétkarost elég nehéz.
- Fontos, hogy elfogadható felhajtható kupolás teteje legyen a szél, eső vagy a nap ellen.
- Alapvető hogy jó karfája és biztonsági öve legyen, a kicsik védelmére.
- Ami nem elhanyagolható, hogy a babakocsi rugózása és kereke és a fék alkalmas legyen azokra a napi feladatokra, amit (jelen esetben nálunk )  a két sor lépcső megmászása vagy a lejutás megkövetel. Ha túl nagy a rugózás, minden lépcsőfokon való leléptetésnél kirázom a gyermekből a lelket. Ha túl merev a kaszni, akkor összekoccan a foga amikor lejutunk egy lépcsőfokot. A kerék mérete, az "alváz" és a fék elhelyezkedése azért fontos, hogy a lépcsőn ne törd le a féket vagy ne fékezd be a kereket. Ezért érdemes lemérni a lépcsőfokok magasságát, ha szükséges!
- Az utazás és a tárolás oldaláról is fontos, hogy megfelelő méretűre és könnyen lehessen összecsukni.

Egyébként szuper kiegészítőket lehet már venni, sok ebből kompatibilis a legtöbb átlag babakocsival. Így a saját igényeinknek megfelelően fejleszthetjük a babakocsit űrhajóvá! Itt azért kiemelném, hogy személyes kedvencem a babakocsiba köthető bundazsák, ami egészen apró kortól jó szolgálatot tesz a hidegben. Nyilván, mindenkinek a legnagyobb tényezője a pénztárcája, de érdemes elmenni, rászánni az időt több bababoltban és ha az az árfekvés nem felel meg, keresni egy olyat használtan.

Volt már szó az ölbéli játékokról, és azokról, hogy nálunk mi volt ami sikert aratott. Most ezzel kapcsolatban térnék ki arra, hogy ezeket hogyan lehet kombinálni.

A könyveket és a rajztáblát a kis állatok kiválasztására és lerajzolására lehet felhasználni, ez most, Viki 18 hónapos korában is nagyon jól működik. Sőt, az előző bejegyzés óta annyi változott, hogy néha látom, hogy nem csak firkál, de próbálja tudtomra adni, hogy mit rajzolt. A döbbenetes ficka vagy vonalrengeteg MÁN-MÁN felkiáltás mellett világos, hogy egy kacsát jelent. Ha ő látja, én is! Csak biztos a nádasban van az a kacsa! :)
A rajztábla arra is jó, hogy a kis kezeket vagy lábakat körberajzoljuk. Már, ha elég gyorsak vagyunk! De alkalmas a formabedobó kockák körberajzolására is. Ha ezek nincsenek is kéznél, jó játék, hogy 4-6 formát rajzolsz a kicsinek (kör, háromszög, csillag, virág, hold, nap) és megkérdezed, hogy hol  van ez vagy az. Hihetetlen, hogy szívják magukba az információt!

A montessori torony, a rakásolható csészék és a formabedobó kockák ömlesztve másra is jók. Az egyik, hogy a különféle játékokhoz tartozó elemeket szétválogassa, felépítse a gyűrűtornyot úgy, hogy nem csak a karikák vannak előtte. A másik, hogy csoportosítani lehet vele a színeket: külön kupacokba kerül minden ami piros, sárga, kék vagy zöld. Türelmesnek kell lenni, mert az elsődleges szempont pl. amit Vikinél észreveszek, hogy azonnal az első feladatot csinálja, amikor én már a másodikat szeretném, és szelektálja a játékokat, hogy melyik hova tartozik eredetileg. Már az is jó, ha csak nézi, hogy mit csinálok, hiszen ebben a korban mindent utánzással sajátít el.

Mivel Viki nagyon szeret bújócskázni, és sok plüssállatunk van, őket is bevontuk. A nappaliban U alakban szétszórtam a játékokat és az egyiket (kutya) egy könnyű de nem átlátszó kendővel letakartam. Kérdeztem Vikit, hogy hol van a panda? Gyorsan megtalálta, odament, és megmutatta. Következőnek választottam még egy látható állatot és utána azt, ami le volt takarva. Látszott rajta ahogy végignézett a soron, hogy bizony ott nincs kutya. Első pár alkalommal rákérdeztem, hogy akkor vajon mi van a takaró alatt? Utána ha nem találta a kérdezett állatkát, automatikusan ment a letakarthoz. Jó kis játék, mozog is közben, érdemes vele felemészteni az utolsó erőtartalékukat alvás előtt :P

Nektek van valami jó játékotok? Izgatottan várom!

Vannak olyan pillanatok amikor azt kívánom, bár vissza tudnám pörgetni az időt. Nem sokkal, csak pár perccel, nappal vagy héttel. Mert már tudom, hogy amit elmismásoltam, az megbosszulja magát. A gyermeknevelésben a legkönnyebb és legnehezebb tanács ami adható és kapható, hogy légy következetes. Ez egészen addig megy, amíg valami tényező közbe nem szól. Pl. már őrülten kell pisilni, és ha nem adod oda a toronyórát lánccal a kicsinek, ott fog üvölteni a wc ajtóban. Ismerős, ugye?!

Van néhány olyan kellemetlenné váló de kötelező fogás amit a kicsiken egyszerűen szeretettel de határozottan végig kell vinni. Muszáj fürödni, hajat mosni, de adj' Isten fület is, alsó tájékokat, pelenkát cserélni, letörölni a maszatot és még sorolhatnám, ami tortúrává válhat. Nálunk már volt fürdési sírás és pelenkázási undor is, leküzdöttük. Az időszakos orrszívás gyötrelmei bármit teszünk, visszatérnek. De minden szülőnek acélozni kell a szívét és a karját, hogy igenis megcsinálja amit meg kell. De figyelni kell az egyensúlyra, mert a kicsi és a rossz zsaru szülő is kiakadhat.

1) Vikivel volt egy olyan pelenkázási probléma, hogy sikított, nem akart lefeküdni, nem hagyta a pelus cserét. Ez még az is lehet, hogy életkori sajátosság az után, hogy fel tudnak állni, nem tudom. De másnál is jelentkezett. Volt anyuka aki azt mondta, hogy így ő nem teszi tisztába a kicsit, amíg a pelenka bírja. Ezt szerencsére megoldottuk állva pelenkázással és mondókázással, és a test részeinek tanulásával, pocak puszikkal.
2) Egy ideig olyan üvöltéssel járt a fürdés, hogy szerintem az egész sor alattunk felettünk visszhangzott. Ezt sok játékkal, néhány közös fürdéssel és - valószínű hogy megcsúszott a kádban és megijedt - a bizalom visszaépítése után szintén megoldottuk, de Viki azóta nem fekszik el a kádban. Így a hajmosás nehéz, bár a sampon könnymentes. De nem szabad kihagyni vagy butítani a fürdést, mert a pelenkázás miatt hatványozott a pirosodás, hólyagok és a gombás fertőzés lehetősége.
Erről mindig az jut eszembe, hogy rákszűrésre mentem, és az akkori nőgyógyászomnál előttem egy kislány volt. Sírt, sikított, és csak lestem, hogy miért lehet itt. Megkérdeztem a dokit, hogy mi a baj? Szervi? Azt mondta, nem, hanem a kicsi pelenkás, nincs megfelelő higiénia mert hisztizik, és emiatt olyan masszív gombája van, hogy hetek óta kezeli. Na, ezt nem akarom akkor sem, ha átmenetileg üvölt Viki alvázmosáskor!
3) A fogmosás napi egyszer történik (tudom, hogy kétszer kellene! de egy fél felmentésem van, mert ezt a fogkrémet napi egyszer ajánlják) de sikítás, szájkifeszítés közeli művelet közben történik, mert nem tartottam a napi gyakorlatot. De az sem elég, hogy ráhagyom a kicsire mindig, hogy csak rágjon kettőt a fogkefén.
4) Az orrszi szót meg már meghallja és sír, eltakarja az arcát. Pedig nem úgy esünk neki mint egy vadállat, de már érti, megérti, rossz neki és ellenkezik. De ha nem akarjuk, hogy arcüreg gyulladása legyen a betapadt takonytól, muszáj.
5) Szóval a legrosszabb, a hajmosás most olyan probléma ami miatt én kiakadtam. Miki fürdet, de én mosok hajat Vikinek. Eddig még a samponozásig jók voltunk, és csak a leöblítés volt gázos. Aznap este viszont amikor Viki meglátta, hogy én megyek fürdetni, tehát biztos lesz hajmosás is (ami egyébként nem lett volna) teli torokból sírt és sikított, felállt, hogy ő aztán nem fürdik velem. Képzelhetitek, hogy megszakadt a szívem.
Ez annak a folyománya, hogy "jaj, óvatosan mossuk az arcát, sok víz ne érje", "jaj,hát ha most kimarad a fülmosás, nem baj", nem muszáj elfeküdni a kádban, és ez mind mind olyan engedmény, ami átmenetileg könnyít a dolgunkon, de összegyűlik és utána csak a vesződség van.

Ezt most nem azért írtam le, hogy azt olvassátok ki a sorokból, hogy én egy gonosz és vádaskodó dög vagyok, vagy mert Miki nem jól fürdet. Szeretem Vikit is, Mikit is, aki gondoskodó és nagyszerű apa! Mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, szereti, óvja, gondoskodik róla. De úgy szeretjük ezt a kislányt, hogy amikor MINDKETTEN megtesszük neki a magunk engedményét, a végén úgy is mi járunk pórul.

Tehát kedves szülők, legyünk következetesek! (Jaj, ma hasmosás nap van! )

Viki érkezése előtt megállapodtunk, hogy próbálunk kevesebb játékkal gazdálkodni. Azoknál is igyekszünk inkább a nem elemes változatokat választani. Biztos sokan mordulnak most fel, hogy "Na, akkor ez a kislány semmi fejlesztésben nem részesül!". Mi ketten, az apukája és az anyukája vagyunk az interaktív tartozék a játékaihoz. De azt elismerem, hogy ha pár percre muszáj lefoglalni őkisasszonyságát, bizony jól jön valami ami csacsog vagy énekel.

Ami nálunk időrendi sorrendben nagyon bevált:

-puha pamut anyagú cicák (ikea) amik a legelső fogacskák végtelen nyáltengerén ringatóztak felváltva
-oball lyukacsos labda
-rakásolható toronyépítő csészék
-montessori torony
-különböző színű befőttes üveg kupakok amiket szét lehet dobálni aztán összeszedni
-tesco zenélő távirányító
-pancsoló és kemény könyvecskék tömkelege
-formabedobó
-húzható kisautó vagy guruló kisállat
-labda
-6-9 hónapos kora körül már elkezdte szeretgetni a plüssállatokat
-mágneses rajztábla

Viki azután, hogy elkezdett kúszni, már pakolt mindenhol. Onnan egészen az aktív járásig egy kisvödörnyi befőttes üveg kupak volt a nappaliban, és azt napjában többször szétdobálta, összeszedte, szállította erre-arra a lakásban. Nagyon sokáig ez volt a kedvence, mivel más volt a színük és az anyaguk, máshogy koppantak.
A csészékkel és a montessori toronnyal azóta játszunk napi szinten, hogy Viki ülni tud. Először az is feladat volt, hogyan fogja meg, hogyan bírja el a fa elemeket, most pedig a tornyot építjük. A színek gyakorlására is remek.

A pancsoló könyvekkel a kádba lehet csalni, a kemény lapozókkal órákat töltünk a földön vagy a kanapén az állatokat nézegetve, utánozva a hangjukat, tanulva, hogy hol vannak a testrészeik. Ez például most is nagyon jó játék, mert már nem az a kérdés, hogy hol van a kacsa, hanem hogy hol a kacsa csőre?

Néhány hete arról panaszkodtam Anikónak, hogy nem tudom, mivel foglaljam le Vikit (15 hós kor). A könyveket "kiolvastuk" nincs kedve építeni, rossz idő van, türelmetlen. Akkor javasolta a mágneses rajztáblát, ami most a fő attrakció. Az első ökölbe fogott ceruzaerőszakok után most szépen fogja Viki a rajzeszközt és sokszor egyedül ücsörög és látom, hogy próbálja a vonalvezetést (az evőeszközt is szebben tartja!). Van, hogy alkot valamit és el is mondja, hogy mi az. Vva, hapci, mán-mán: kutya, virág vagy kacsa. De legtöbbször az én kezembe nyomja a ceruzát, és rajzolok neki. Ezen a héten összekapcsoltuk a képes könyveit a rajztáblával. A mesefigurák portréit készítjük el, és örömmel nyugtázza amikor lát némi hasonlóságot.

Itt viszont felhívnám a figyelmet, hogy nagyon-nagyon nagy a szórás a játékok árában, ami senkit sem lep meg. Néhány példát azért felhoznék, amivel szembesültem a rajztáblák áraiban! A közösségi házakban rendezett vásáron (onnan van a mienk, mama jóvoltából konkrétan 800Ft-ért!!!) vagy kínai boltban 700-900Ft-ért kapható, nagy játékboltban vagy Tescoban, Auchanban kb. 1500Ft-ig már lehet venni olyat amihez nyomda is van. Érdemes körülnézni, mert van játékbolt, ahol 5-6000!!! Ft-ot is elkérnek egy rajztábláért!